Főoldal   |   Hírek   |   Programok   |   Önkormányzat   |   Címjegyzék
 
 

 
  Hírek
Gigén április 8.-án volt a Húsvétváró nyuszi-buli,ahol a húsvéti hagyományokhoz kapcsolódó játékokon keresztül,a vetélkedőkön és a tojásfestésen túl, sok programmal várta a Gigei Önkormányzat a község apraja-nagyját.


 
   
 
 
» Bemutatkozunk/Falukrónika ·


A község neve már az 1332-37-es pápai tizedjegyzékben szerepel, egy évszázaddal később Hedrehely mezővároshoz tartozott, és Gegeh alakban említették nevét. A néphagyomány szerint eredetileg Gége volt a neve és Gyge néven szerepel először, amikor 1446-ban Hunyadi János kormányzó az Emekei és a Beregfalvi családoknak adományozta. Később, a XVIII. században a Mérey, a Somssich és az Esterházy családok voltak a birtokosai. 1618-ban már református gyülekezete volt, amely még abban a században felépítette templomát is. Az 1700-as években ezt a templomot el akarták venni a református hívektől, de a helytartótanácsi ítélet végül meghagyta a birtokukban. 1992-ben az erőd jellegű templomdomb rendezésekor, amikor a II. világháború hősi halottainak emlékművét kívánták felállítani, emberi csontmaradványok kerültek a felszínre. Feltehető, hogy hajdan itt temetkeztek is. A héber feliratú sírkövekből, melyeket a község temetőjében találtak a ravatalozó építésekor, lehet következtetni arra, hogy Gigén akkora zsidó közösség is élt, hogy érdemes volt számukra temetkezőhelyet nyitni. Selyem Tóth Sándor egyik kutatása szerint a Polgármesteri hivatal épülete helyén állt a község zsinagógája.

Virágzó, jól gazdálkodó település volt a századfordulón és az azt követő néhány évtizedben: 1930-ban több mint 1200-an laktak itt, a lakosság jelentős területen dohánytermeléssel is foglalkozott. A községben három cséplőgép-, és egy malomtulajdonos volt, dohány- és marhakereskedők éltek a faluban, két bognár, három cipész, egy kovács, egy kőműves, fűszer- és vegyeskereskedő, hentes és mészáros látta el a szolgáltatásokat. A jól gazdálkodó községet nagyon megtépázta a II. világháború, hanyatlása feltehetően akkor kezdődött el. Lakosságát a nagybajomi front, a Margit-vonal közelsége miatt kitelepítették. Az egymást váltó csapatok szinte mindent elpusztítottak, még a kutak is használhatatlanná váltak. Az első szövetkezet 1954-ben alakult, majd 1956-ban felbomlott. 1959-ben, a "nagy" tsz-szervezések idején alakult ismét szövetkezet, amely előbb a szomszédos Rinyakovácsival, majd 1972-ben Csököllyel egyesült. Ezekre az évekre esik a település lélekszámának rohamos csökkenése. Az akkori központosítási törekvéseknek megfelelően, előbb a felső tagozatot (1969), majd az alsót (1975) is Csökölybe körzetesítették. Az iskolából szolgálati lakás, a növekvő felekezeti lélekszámnak megfelelően katolikus imaház, s orvosi rendelő lett. A hajdan református községben ugyanis a felekezeti arányok megváltoztak, ma már a lakosság 60 %-a katolikus.

A még másfél évtizede is meglehetősen elzárt község életében a nyitás lehetőségét nyújtotta a kiskorpádi összekötőút megépítése, s az önkormányzati finanszírozással (Csököly, Rinyakovácsi, Gige, Kiskorpád) szervezett autóbuszjáratok indítása, valamint az 1993-ban épített vezetékes ivóvízrendszer.

A község elnéptelenedése az utóbbi években megállt. A hatvanas-hetvenes években, megüresedett házakba az akkori társadalompolitikai törekvéseknek megfelelően, főként cigány lakosság költözött: mára az itt élőknek mintegy felét alkotják. Jórészt a magyar lakossággal egyenrangúan élnek, dolgoznak. A képviselőtestület három tagja is cigány származású.

A rendszerváltás után a gigei határt is magába foglaló csökölyi szövetkezetet felszámolták. A kárpótlás során néhányan újra kezdték a magángazdálkodást 5-50 ha területen, a tulajdonosok többsége viszont bérbe adta földjeit.

Forrás: Somogy Megye Kézikönyve (1998)



 
 
© Integranet